Önbizalom gyermekkorban
Ez a személy legtöbb esetben az anya, de lehet persze más is, később társulnak mások is (apa, nagyszülő, testvér), hozzá de az életünk kezdetén egyetlen személy jelenléte szükségszerű a neurológiai kutatások szerint.
A felnövekvő gyereknek magabiztos környezetet kell megtapasztalnia. Ez elsősorban azt jelenti, hogy semmiféle döntést nem neki kell meghoznia. Ez biztonságot ad a gyereknek és lehetővé teszi, hogy bízzon környezetében. Ezt nevezzük ősbizalomnak:, átadhatom magam a világnak, nem érhet baj; mindig és minden körülmények között rábízhatom magam engem elfogadó és támogató környezetemre.
A kisgyerek közvetlen utánzással tanul a környezetében levő példák megtapasztalásából. Legyen ez a példa nyelvi, mozgásos, érzelmi, de lehetnek ezek családi minták, játszmák, szokások, viselkedések, problémahelyzetekre adott megoldások. A kívülről megkapott biztos, jól utánozható szokásrend, minta magabiztosságot ad a gyereknek mindabban, amit így elsajátított.
4. A gyerekeknek jól tagolt, minőségi időélményekre van szükségük. A reggel és az este hangulatai és szertartásai fontosak. Ősz és tavasz, nyár és tél különbözőségének átélése, a különböző kultúrák ünnepei - mind arra készítik fel a gyereket, hogy a későbbiekben magából kiindulva tudja idejét tagolni, életét alakítani.
Szülőként kezünkben van a kulcs, hogy tegyünk ezekért. Ezen kívül nem várhatjuk el, hogy a gyerekeink önértékelése reális legyen, ha a visszajelzéseink a hiányosságaikon alapulnak. A gyerekeink elsődlegesen abból építkeznek, amit tőlünk hallanak. Magukról...
Vizsgáljuk meg elvárásainkat, tanítsuk meg az érzelmei kifejezésére, vegyük észre, ha valamit jól csinál és figyeljünk arra, hogy ezt szóban is jelezzük nekik dicséret formájában.